A cukrászdák varázslatos helyek, főként azok, melyekben vannak régi bútorok, úgy is, mint antik székek-asztalok és úgy is, mint régi-régi fiatalok. Három öreg hölgy ült az egyik asztalnál, az eső elől menekültek vissza a cukrászdába, ahol pár perce mignonokat fogyasztottak el presszókávé kíséretében. "Majd jön értünk a Tamás kocsival", mondta az egyik kitartásra ösztönözve barátnőit. "Most, hogy visszaültünk, persze már nem is esik. Mindegy, én most nem állok föl, annyit mondhatok!" - jelentette ki a társaság egy másik nénije, de persze akármelyik mondhatta volna, hisz felállni egyikőjüknek se volt kedve, ha már úgyis jön a "Tamás kocsival". Várták, csak várták az autótulajdonos Tamást, de csak nem jött..
Eközben egy másik asztalnál egy középkorú házaspár rágódott egy-egy szelet tortán.. Nem beszéltek közben, örültek, hogy nem kell, most tortaevés van, legalább addig nem kell beszélniük. Utoljára azt beszélték meg, hogy esznek egy szelet tortát, elmennek, megeszik, aztán majd hazamennek ("..és akkor utána meg szépen hazajövünk."- valahogy így). Miután ezt megbeszélték, magukban mindketten örömmel konstatálták, hogy a kommunikációs minimum mára is megvolt, az étkezés pedig tökéletes terv, hisz azalatt nem kell, sőt nem is "illik" beszélni, s mivel ők elkötelezett hívei az etikettnek, ezt a szabályt ez alkalommal sem céljuk felrúgni, így ma már maximum lefekvés előtt kell majd egymáshoz szólniuk, de az is csak egy protokoll "Jó éjt!" lesz. Ettől mindketten megnyugodtak, boldogok voltak és ennél nem is kellett többet kihozni a napból.
Egy szomszédos asztalnál egy 50-es forma úr egy dauerolt hajú 40-es nőt szédített a kakaó szakszerű elkészítési módjáról tartott szemináriumával (főként önfényezés vonalon haladva).. "És bár azt hinné az ember, hogy a kakaót bárki el tudja készíteni otthon (az én segítségem nélkül - ezt már ugyan csak a szemével tette hozzá, de egyértelműen), ez azért nem így van. Ugyanis - mint megtudhatta az elkeseredésében kakaóspecialistákkal randevúzó negyvenes - a kakaófőzéshez rengeteg háttértudás szükséges", amivel, mint megtudtuk narrátorunk ugyan rendelkezik, de "nem hinné", hogy sok más ember úgyszintén. "Ez ugyanis egyáltalán nem olyan, mint például a teafőzés" - jelentette ki büszkén, majd beerőszakolt egy fél svájci kiflit a szájába, ezzel időt nyerve a kakaófőzés vonzási ponttá építésének átgondolásához.
Egy másik asztalnál az unott feleség próbálta cukorbevitellel orvosolni három gyerekének beszédességét. Amikor felismerte, hogy az ügy esélytelen, hirtelen rendkívül sürgős telefont kapott, amitől aztán fel és alá járkált, majd a beszélgetés tiszavirág életűségétől halálra rémülve hirtelen életbevágóan fontos információvá renovált egy ócska kis fél történetet. A gyerekek ezalatt a cukor hatására még aktívabbá váltak, ami arra ösztönözte a zöld egyberuhás anyukát, hogy első telefonhívása mellé beszorítson még egy nagyon fontosat: "Lilike, kérlek, anyának most nagyon fontos telefonja van .. tedd le azt a vázát kislányom, vagy..." - de mivel fogalma se volt a vagy után mi következhetne (mivel eddig még sose következett semmi), így inkább elviharzott egyik kezében a telefonnal, másikban a ki nem mondott szavak ide-oda legyezésével..
Közben a három néni igencsak unta a várakozást: "Na, én kimegyek és megnézem, hátha .." mondta az egyik, s a többi hősként csodálta őt tettéért, természetesen ülve. Tamás hamarosan megérkezett, a nénik boldogok voltak. A sütemények elfogytak - a történetek hazamentek, sose tudjuk meg mi lehet még az önállóan végrehajtott kakaófőzésnél is vonzóbb kvalitás..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése