2012. május 6., vasárnap

"Ik mis alleen de HEMA"

A tegnapi napban meglepő módon rengeteg pozitív élmény talált rám, de nem fogom őket felsorolni, nem akarom "mi van a táskámban" jellegű jelentésekkel fárasztani azt, aki idetéved. Megpróbálok a legapróbb pozitívumra koncentrálni, ami a tegnap esetében egy teljesen balga vizualitásban merült ki, mégpedig abban, hogy a szandálom színe nem várt összhangban volt a körömlakkoméval. Sokszor gondolkodom azon, vajon mi értelme annak, hogy összeillő színkombinációkat hozunk létre magunkon. Hogy ez vajon fontos-e tényleg vagy csak egy olyan nüansznyi semmiség, ami valójában céltalan. Arra jutottam, hogy kinek így - kinek úgy, mindenesetre számomra mindez nagyon fontos, ezért is voltam gyakori vendége például a HEMA nevezetű hollandus áruházláncnak (-színkavalkádnak) egészen múlt heti távozásomig. Aki esetleg nem lenne tisztába vele (létezik ilyen??), ez egy olyan Ikea, amiben nincsenek bútorok, viszont vannak meglepő funkciójú papír-írószerek valamint minden egyéb, és ami a vonzalmamat megindokolja jelen esetben: minden színes és minden nagyon színes. Néha csak a vizuális hatásért tértem be - gondoltam én, de persze ez nem igaz. A HEMA egy holland betegség. Lehet azt állítani, hogy nem és van akit egyáltalán nem hat meg az egész jelenség, de én már rájöttem, hogy - de igen, ez bizony az, sőt mi több, egy káros szenvedély. Mert oda egyszerűen mindig be kell menni. Be kell menni mosogatószerért (gondoljuk) vagy borítékért (peeeersze), esetleg reggelizni vagy biciklilámpáért, a lényeg, hogy mindig be lehet menni, s egy idő után be is KELL. Ok mindig akad. És ha nem akad, én akkor is találtam. És persze csak mosogatószert nem vesz az ember... Gondolni természetesen lehet, hogy "hát dehogynem, hisz azért mentem be", de ez nem így van. (Olyasmi síkon mozog ez, mint az én cukor nélküli kávéivásom. Ahogy állítani szoktam "én már meg se tudnám inni cukorral, egyszerűen nem ízlik úgy." Na de ki hiszi ezt el, de tényleg? Hát persze, hogy még én magam se.) Ehhez az akaraterő és a meggyőződés kevés, senki sem hagyja el egy darab számára valóban szükséges termékkel a HEMA-t. Az addikció hamar kifejlődik, észre se veszi az ember és máris megszokja a papírból készült tortaállványok, virágos lufik és pöttyös guirlandok természetes létezését és hirtelen már el se tudja képzelni a létezést nélkülük. (Talán itt indokolt lenne leállnom a többes számról, azért ez olyasmi, ami lehet, hogy csak bennem alakult ki ilyen szinten. Meg azért ismerek olyat, akiben még szintén...) Be kell ismernem, hogy az itthoni életvitelhez való akklimatizálódásomat mindennek a hiánya is nagyban bomlasztja. Ahogy egy holland emigráns írópáros könyvének címében is olvasható: "Ik mis alleen de HEMA" (vagyis: Csak a HEMA-t hiányolom). Persze nem mondom, hogy csak, de minden jel arra utal, hogy ez a holland emigráns betegség a magamfajta fél(/fordított)emigránst is utolérte: Hiányzik a HEMA!!!!

3 megjegyzés:

  1. <3 !!! (ja és... szandál van rajtad? azt hiszem ez önmagában egy pozitívum! ;) )

    VálaszTörlés
  2. (Igen, menő mi?!) Amúgy a végén a zárójeles kijelentésemben természetesen rád utaltam..

    VálaszTörlés
  3. Magamra ismertem... ajjaj :))) bár még Barka barátnőd is szóba jöhet, azt hiszem. :)

    VálaszTörlés